Van aki azt mondja - nem féltékeny tipus - én erre azt mondom, inkább nincs oka rá.

A féltékenység, egy ösztön. Irányíthatatlan... Maga az érzés... Akkor alakul ki, amikor attól, akitől várod, nem kapsz visszaigazolást arról, értékes vagy az Ő számára...
Ilyenkor akár az is lehet, hogy tévesen képzeled bele más emberrel való kapcsolatába, azt a szintű közvetlenséget, amire kettőtök között vágysz... 
De ez mind ösztön... 
Ami emberi, és rajtunk múlik az az, hogy ezt milyen módon mutatjuk ki a másik felé... 
És akkor azt mondhatjuk: "Nem rendezek féltékenységi jelenetet."
De azt nem, hogy "Nem vagyok féltékeny..." Mert a féltékenység ösztön... Emberi akarattól független...
Popper Péter
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
Szerző: AIS  2012.06.05. 09:25 Szólj hozzá!

Én azt hiszem, a Jóisten megadja annak az esélyt, aki kockáztatni mer az életéért... 

Ma olvastam egy cikket... 
Az utóbbi időben ez a 2. olyan eset, ahol, az élni akarásért cserébe, egy szinte túlélhetetlen baleset vége szerencsés, vagy alig észrevehető sérülés...
 
Egy hete, egyik ismerősöm mesélte, hogy a korházi gyakorlatán találkozott egy nővel, akinek a lakásában tűz volt. Az utolsó pillanatokban úgy döntött, a gyermekkel a kezében, kiugrik az 1. emeletről, hogy az életüket mentse... A bokája szilánkosra tört... A gyereknek semmi baja nem lett. Amikor eloltották a tüzet, a gyereket felvitték. Az anya is utána akart menni... Elsősegélyben tanbultuk: földön fekvő beteget, automartikusan gerincsérültnek kell tekinteni, nem szabad mozgatni... Az anyát felvitték. Meg is bénulhatott volna... De "csak" a bokája bánta, hogy menteni akarta gyermeke életét.
 
Ehhez a két esethez kapcsolódóan jutott eszembe egy régi ismerősöm története... Öngyilkos akart lenni... Valahonnan leugrott... Az életösztön utolsó mozdulatával egy villanyvezetékbe kapaszkodott. Így, amputálni kellett a két karját... Évekkel ezelött találkoztam vele, akkor boldog párkapcsolatban élt.
 
Én azt hiszem, a Jóisten megadja annak az esélyt, aki kockáztatni mer az életéért... 
Szerző: AIS  2012.04.12. 22:35 Szólj hozzá!

 Egy ismerős ismerősének adatlapjáról a FACÉN:

 

Vallási nézetek
  • Szerintem mindenkiben ott lapul a pozitív, jóravaló emberi tudat, csak egyszerűbb és könnyebb rosszat cselekedni.Ha ezt fel tudod ismerni, és bízol magadban, nincs szükség arra hogy bálványokban higgy.

 

Első gondolatom: És pont ez a szeretet  - a mindenki alapvető jóságában való hit -, maga az Isten... :) Milyen sokan nem tudják ezt :)

Azt hiszik, Istent bálványként kell szeretni. Aki Istenben hisz, bálványt imád...

Pedig csak fel kellene ismernünk, mi az az ajándék, amit kaptunk a Jóistentől, és jól élni vele.... Ez az ajándék, a belőlünk áradó szeretet... Istentől van... tehát a mindenkiben ott lapuló a pozitív, jóravaló emberi tudat -Isten-, bennünk van... Ezt felismerni, na ez jelenti az Istenben való hitet... A bálványimádásnak, ehhez köze sincs... :)

Szerző: AIS  2012.04.07. 20:20 Szólj hozzá!

Régebben, mindig úgy éreztem, el kell mondanom Neked az érzéseimet... tudnod kell róla... ezért éjszakánként a géphez ültem, hogy MSN-en vagy a Facén, megírjam, hogy gondolok rád, hiányzol és szeretlek.

Volt, amikor visszaírtál, beszélgetni próbáltál és rávenni, ne szeresselek... meggyőzni, hogy többet érdemlek...

Volt (nagyon-nagyon sokszor), hogy válasz nélkül hagytad az írásaimat... de én valahogy mindig úgy éreztem, olvastad őket...

Visszagondolva, számomra ez is elég... egyszer még megérted...

Már régen nem írom, és nem mondom el... Megtanultam hallgatni róla... De bárhogy is telik az idő, nem múlik, hanem egyre inkább tudom, tényleg szeretlek.

Elmondhatnám személyesen is Neked.... Ha velem akarnád tölteni az idődet, meg is tenném... De Te mással akarod...

Szerző: AIS  2012.03.24. 22:20 Szólj hozzá!

Szerző: AIS  2011.05.16. 16:20 Szólj hozzá!

- Hogyan vezekeljem le azt a bűnt, amelyet elkövettem?
- Értsd meg, hogy milyen tudatlanságból származott a bűnöd - mondta a Mester. Hozzátette:
- Csak így fogsz megérteni másokat, és csak így tudsz majd megbocsátani másoknak és magadnak is. És csak így szüntetheted meg azt a bosszúállást, amelyet büntetésnek vagy vezeklésnek neveznek.

Szerző: AIS  2011.04.29. 22:18 Szólj hozzá!

Narancssárga

A narancssárga ötvözi a piros által sugalmazott energiát és a sárga boldogságát. Általában az örömmel, napfénnyel és a trópusokkal kötik össze. A narancssárga a lelkesedést, az elragadtatást, a boldogságot, a kreativitást, az elhatározottságot, a vonzerőt, a sikert,a bátorítást, és az izgatást fejezi ki.

 

Az emberi szem számára a narancssárga egy nagyon meleg szín, így a forróság érzetét kelti, de nem olyan agresszív, mint a piros. A narancssárga növeli az agyba jutó oxigén mennyiségét, élénkítő hatású és növeli a szellemi aktivitást. Nagyon elfogadott a fiatalok körében. A narancssárgáról az egészséges étel jut eszünkbe és az étvágyunkat serkenti. A narancssárga az ősz és az aratás színe. A címertanban a narancssárga az erő és a kitartás szimbóluma.

 

A narancssárga nagyon feltűnő szín, tehát használhatod figyelemfelkeltésre és a legfontosabb elemek kiemelésére a design-ban. Ez a szín nagyon hatékony az ételkészítmények és játékok reklámozásához.

 

A sötét narancssárga a csalást, a megtévesztést és a gyanakvást jelenti.
A vörösesnarancs(?) kifejezi a vágyat, a szerelmi hevületet, az élvezetet, az uralmat, az agressziót és a vágyat a mozgásra.
Az arany a presztízs érzését kelti. Jelentése a fény, a bölcsesség és a vagyon. Mindig a magas minőséget szimbolizálja.

Szerző: AIS  2011.04.25. 16:05 Szólj hozzá!

"Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy" (Matthews)

Szerző: AIS  2011.04.23. 07:53 Szólj hozzá!

Úgy kell tenni, mintha minden rendben lenne...

Szegények és gazdagok sohase lehetnek egymáshoz őszinték. (...) A szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: "Jaj, de gazdag vagy te". A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: "Jaj, de szegény vagy te". A szegény belül, a lelke mélyén így kiált a gazdag felé, teljes meggyőződéssel: "Adj pénzt, adj pénzt". A gazdag belül, a lelke mélyén, így kiált a szegény felé, éppoly meggyőződéssel: "Nem adok, nem adok". Minthogy erről nem beszélhetnek, társalgásuk folyton elakad.
Kosztolányi Dezső

Aki azt állítja, hogy a pénz nem számít, annak még soha nem kellett a párnák közé esett aprót keresgélnie.
Nora Roberts

Szerző: AIS  2011.04.09. 16:33 Szólj hozzá! · 1 trackback

A 34-dik születésnapomon írtam az alábbi bejegyzést a Facebookon, mert akkoriban nem tudtam bejutni a blog.hu-ra.

Ott és akkor éles vita alakult ki, köztem és Andi között... Azóta - és már néhányszor előbb is - elgondolkodtam azon, hogy az ő számára a barátság biztosan egészen mást jelent, mint számomra....

 

Nem vagy egész, ha nincs benned fájdalom (is)

Mindenki életében léteznek szép pillanatok, és (sajnos) olyanok is, amit fájdalmat hoznak...

És ezekhez a fájdalmakhoz emberek kötődnek....

Ezeket a fájdalmakat "átlépni" hazugság - ami később visszaüt!

Amikor megszületünk, idővel közösségbe kerülünk, hogy "tanuljunk"... Szerencsésebbek az élet valódi mélységében emberi értékeket, békés látásmódot szívnak fel, kevésbé szerencsések a tankönyvbe bújnak, és a tanárok majd azért szeretik őket, mert lexikonként mondják vissza azt...

Kevés az az iskola, ahol életrevalóságra, kreativitásra nevelnek...Ha kimarad 1 szó, rosszabb a jegy... Ez az út arra jó, hogy jó szakmával, jó keresettel szép lakásban, drága öltözékben hiszik, hogy valóban "Élnek"...

Az Élet célja, számomra azt jelenti, hogy emberi kapcsolataim értékelem.... 

Amiért tehetek, hogy szép maradjon, azért teszek.... Amiről valamiért úgy érzem, tehetetlen vagyok, abban pedig remélem, hogy amíg élünk, addig a Jóisten megadja azt a "kulcsot" a kezünkbe, hogy a kapcsolatunk széppé váljon....

És közben, dolgozom, tanulok, és teszem amit kell, és ha néha elfelejtem, akkor mindig van, aki éppen jókor figyelmeztet arra, amit már tudok: Hogy ezek csak ebben a társadalomban a létfenntartás céljai de sohasem lehet az életem valódi célja ezek elérése!

Sajnos van néhány ember az én életemben is, akikkel a kapcsolatom, nem olyan, amilyenné szeretném, hogy váljon... Hogy békés szeretetet érezhessek feléjük, fájdalom helyett....

Amiért tudok teszek, és van, amihez a Jóisten  "kulcsa" idővel elér...

Ez a kulcs, a tehetetlenségem feloldása, a tett eredményességében való hit, és erő a tettekhez, a valódi célig :)

Sok minden kiderül, ha az ember megosztja, ami a lelkében van...

Mostanában több blognak követője lettem :) Közöttük találtam egy bejegyzést, amely arról szól, hogy ahhoz, hogy a fájdalmainkon úrrá tudjunk lenni, elsősorban tudatossá kell válniuk, értenünk kell  eredetüket lényegüket...

Szerző: AIS  2011.04.03. 13:20 Szólj hozzá!

Szerző: AIS  2011.03.31. 20:05 Szólj hozzá!

 

Azt hiszem, én eléggé megosztom az emberek véleményét... Néhány napja, Facebook Chat-en beszéltem egy sráccal... Bejelölt, és elfogadtam a jelölést... Ezután segítségemet kérte a táplálkozásához. Mivel én még nem vagyok végzett szakember, továbbítottam a problémáját, egyik volt évfolyamtársamhoz, aki elvállalta. Ezt a srác illedelmesen meg is köszönte.

Aztán sokáig nem írt. Míg nem egy nap beköszönt és a következőkben idézem a beszélgetést. Egyes részeket kihagyva, melyek vagy magán-jellegűek, vagy ide nem illő modorúak...

Hello
szia


szia

Már bizonyára nem titok előtted hogy megosztottam egy tesztet a facebook oldalamon.
Érdekelne, hogy sikerült -e kitölteni, vagy még nem is olvastad?
Nagyon jó mivel egyfajta önismeretre nevel, és segíti az embereket megérteni.


még nem olvastam

elküldjem a linkjét?

igen

http://mbti.tarhely.biz/node/1

de biztos nem most nézem meg, de elraktározom :):)
köszönöm


a filmet hozzá itt tudod megnézni:
https://www.youtube.com/watch?v=fTd5oSil6uU&NR=1

azt most hallgatom :):)

az első résztől érdemes, mert ott a lényeg
Én egyébként ENFP vagyok a teszt szerint.


Szerintem igazából az számít, nekünk önmagunknak mit mond önmagunkról a teszt, és nem az, mit mond másoknak...

Ez igy van, viszont ha egy párkapcsolat vagy egy munkahelyi kapcsolatot nézem akkor már nem ennyire egyértelmű.
Miért nem értenek meg a munkahelyemen?
Melyik szakmai illik hozzám?


miért nem? Mindennek célja, saját magunk fejlesztése... Ezzel a céllal azt is elérhetjük, hogy környezetünkbe a lehető leginkább illeszkedjünk... Akár munka vagy kapcsolat...

Egy párkapcsolatban vagy egy munkahelyi kapcsolatban ismernem kell az embert és tudnom kell, hogy éppen miért így döntött, ahogy döntött.
Például egy nehezen megnyiló belső kontrolos ember nehezen érzi magát egy külső kontrolos közegben.


Ha igyekszem az lenni, aki lehetek, akkor jól tudom megélni azokat a helyzeteket, amiket kapok...
Ha ismered a hibáidat, akkor képes vagy együtt élni velük, önmagad és mások hasznára...


Vagy egy másik példa: Ha egy lakásban az egyik fél spontán ember a másik meg tervszerű akkor ott csak surlodás van.
Ezért jó ez az oldal mert itt van chat is, és tudok beszélgetni típusbeli társaimmal.
Egyébként a film pont ezt emeli ki, vagyis mindig az azonos típusbeliek, vagy csoportbeliek tudnak együtt gondolkodni.


nem zárhatod ki az életedből azokat, akikkel "nehéz együtt élni" mert esetleg, "nem típusbeliek" mert a cél a fejlődés - ha kerülöd a kényelmetlen helyzeteket, akkor fejlődés sincs... - a fejlődés lényege, az ismeretlen és az eddig nem elfogadott felé való nyitás, és a befogadás lehetőségének és módjának keresése...
egy kapcsolatban a valós szeretet jele, annak elfogadása, ami bennünk nincs, hanem a társunkban van... - mert ez az önzetlenség...


Ebben igazad van, és egyet értek.
Nagyon kiváncsi lennék, hogy te milyen típusba tartozol?


én nem fogom elárulni pontosan azért, mert azt gondolom igaznak, amit az elöbb írtam: nem az számít, amit másnak mond, hanem az, amit nekem... Hogy tudok-e a segítségével épülni... És azért sem árulom, el, mert egyetértek azzal, ami a videóban elhangzott: 1 ilyen teszt alkalmával az ember önkéntelenül képes úgy teljesíteni, hogy a legjobb színben tüntesse fel magát - ahogy az első néhány randin...

Viszont a teszt nem téved
Mivel a honlapon kérdések vannak, melyből pontszámok lesznek.


tudod egy autizmussal élő ismerősöm mesélte, hogy édesapja ígérete szerint, ha a lehető legjobban tölti ki a tesztet - úgy hogy az autizmus ne legyen kimutatható - mert az apa szégyellte a fia állapotát, és azt is, hogy az orvosi szakmája ellenére, nem tud segíteni rajta - akkor jutalmat kap - a teszt eredménye az lett, hogy a srác nem autista... aztán egy másik orvos, egy másik alkalommal szúrópróba szerűen kereste meg... az eredmény autizmus megállapítása... és az utóbbi orvos támadta az előbbit, amiért ő nem mutatta ki az autizmus tényét... nem a teszt téved, hanem az ember képes bizonyos cél érdekében erején felül teljesíteni...akár az önbecsapás is lehet ilyen tudattalan cél...

Rossz válasz! Azért mert ha magunknak töltjük ki a tesztet az miért lenne becsapás?

figyelj a történetre írtam...
azért, mert ha szembesülnünk kell a saját hibáinkkal, akkor az azt jelenti, hogy változnunk kell...


ott egy orvos nem vállalta önmagát, illetve a gyerekét.

önkéntelen emberi tulajdonság az önigazolás megvalósítása...
ez ember és önismeret - ha ezzel tisztában vagy...
a a szülő egyben orvos is, és jutalmazással motivált
a tesztet végző orvos nem tudta ezt
sem az 1. sem a 2.
ez a valóság


de az első aki a tesztet végezte az is orvos volt!

persze hogy orvos volt
az autizmus tényét akarta kimutatni


Azt írod, hogy a tesztet végző nem tudta, sem az első, sem a második.

a vizsgálat mind2 estben erről szolt
csak az 1.esetben volt idő felkészülni, a 2.ban nem...


Viszont az első is orvos volt, és a második is

azt nem tudták az orvosok, hogy a srácot az apja motiválta a jutalommal
ezért tért el a két vizsgálati eredmény


viszont itt saját magad tötöd ki, és kérdéseket teszel fel. Ja egyébként nekem mind a 3 teszt ugyan azt hozta.
Mivel nem lehet csalni, mert nem tudod előre, hogy egy kérdés melyik típusodat erősití.


és meglepődtél rajta...? Mert ha nem akkor is 2 eset van: az1ik, hogy igazán jól ismered magad, a másik az, hogy az ember könnyen válaszol bizonyos kérdésekre fotelben ülve a leginkább megfelelően... de adott szituációban, a valós életben, a válaszával ellentétesen cselekszik...és ha ezt, felismered, vagyis rájössz arra, hogy más vagy, mint amilyennek hitted magad, na akkor kezdődik az önfejlődés... Ez saját tapasztalat, mert én már megéltem magammal szemben ilyen helyzetet...
nem arról van szó hogy tudd melyik típus erősödik, hanem arról, hogy azt azért tudod, hogy egy kérdésre mi a leghelyesebb válasz...
ezek önkéntelen dolgok
és minden teszt viszonylagos
ami nem azt jelenti hogy hazudik
csak azt, hogy függ a körűlméyektől
pl - lelkiállapottól


Az a baj a ténykedvelőkkel, hogy nem tudnak rögtönözni. Kötik az ebet a karóhoz.

fizikai állapottól
figyelmi szinttől stb

ez nem baj
csak egy tulajdonság
ami egyedivé teszi őket
- véleményem :):)


Igen és nem tudnak rugalmasak lenni.

szerintem, egyes helyzetekben ténykedvelők, más helyzetben rugalmasak vagyunk...
senki sem skatulyázható...
bizonyos helyzeteket könnyen oldunk , másokat lehetetlennek érzünk..
mert emberek vagyunk
egyébként szerintem nincs "Rossz válasz!", csak különböző vélemény :):)


Azt is gondolom, hogy te tervszerű vagy mint spontán.

mindenkinek a saját életében a saját véleménye, válasza a legjobb válasz aktuálisan, mert ott tart az életében, az önfejlődésében az a legmagasabb szint...
és miért gondolkodsz te rólam, saját magad helyett? szerintem, a cél, az önfejlődés, és nem mások értékelése... Én sem ítélkezem feletted, tedd meg te magad felett.Mert mindenkinek magáról ítélni helyesen a legnehezebb... Holott ennek a fejlődése a cél...


Azért gondolkodok rólad mert szeretném tudni ki vagy? Mert csak igy tudunk egymással harmóniában élni.

Már írtam, hogy szerintem egyetlen tesztnek sem az a célja, hogy más "tudja" rólam, hogy én milyen vagyok, hanem az, hogy én értsek a tesztből jól, a saját magam fejlődéséért...
ha szeretnéd tudni, ki vagyok akkor figyelj rám...
a szavaimra és a gondolataimra
és ne egy tesztből akard tudni ki vagyok...

Az lehet! Viszont és ez a legvalószinűbb hogy születésünktől fogva hordozunk egy személyiség halmazt, melyet a tudomány egzakt módon vizsgál. Ismerhetem magamat jól és rosszul is. Hány öngyilkos ember menekült volna meg a haláltól, ha ismerte volna önmagát és ebből kifolyólag másokat.

ha felteszel egy kérdést, a válaszra figyelj és ne a pontszámra, mert a kommunikáció, sokkal többet mond, mint egy tesztkérdéssor válaszaiból létrejövő számeredmény leírása....

erről beszélek én is.
A teszt kitőltésénél azért nem lehet itt csalni mert nem ismered a hozzá tartozó pontokat.
csak a kérdést, és ezért nem a pontok, hanem a kérdések alapján válaszolsz.


nem mondhatod meg, mi lett volna ha ... Bagdy Emőke videójában pont azt igazolja hogy József Attila jellemrajzában kirajzolódott az öngyílkossága... és ezt a tesztet is próbánól, a név közlése nélkül 2 egymástól független ember végezte utólagosan...

Magamat csak mások tükrében látom, viszont egy teszt abban segít, hogy mások miért utálnak, vagy szeretnek.

mások azért utálnak vagy szeretnek mert megfelelsz vagy met nem felelsz meg az elvárásaiknak...
de azért tudod, hogy a választási lehetőségek közül mi a legtökéletesebb válasz :):)
különbözőképp gondolkodunk sok mindenről - ezt azért már én is látom :):)
és ha viszonyítod magad másokhoz az már régen rosz...csak az önmagadhoz képest elért változás, fejlődés a lényeg...


Na látod ebből tünik ki hogy egy munkahelyen megörjítenénk egymást. Mert egy spontán ember, ki egyben ötletelő is. Nem biztos hogy harmoniára lenne képes egy tényeket kedvelő, renszerben élő emberrel. :):)
rendszerben


mert a tesztr figyelsz és nem az emberre...
nem voltunk még egy munkahelyen, tehát nem tudhatjuk mi lenne ha


Szerinted nem vitázunk már vagy fél órája? Ez harmónia?

szerintem az a spontenaitás, ha nem mondunk véleményt arról amit még nem éltünk meg, hanem meghagyuk a véleménnyílvánítást akkorra amikor a helyzet megvalósul...
a vita és a veszekedés számomra eltér...
a harmóniához nem kell egyet érteni
a jó vita az egymás érveire való figyelés, azokon elgondolkodás és azon, hogy vajon beleférhetnek-e a mi gondolatainkba...
a veszekedés: a saját magunk felé fordulás és a másik ember érveinek figyelmen kívül hagyása...
a harmónia nem egyetértés, hanem megértés és elfogadás


én nem türöm a kritikát
tipikus ENFP hozzá állás
hozzáállás


pedig a kritika fejleszt...


Van neked skype-od?

és te hioszel egy teszteredménynek? és benne akarsz maradni, nem pedig fejlődni?
ha megtanulod a javadra fordítani a kritikát, akkor fejlődsz...
van de a mikrofonom rosz


értem
Minek fejlődni ha tudom milyen vagyok. Akkor van értelme, ha megértjük hogy milyenek vagyunk valójában, és az emberek közötti viszonyban.


azért tudod, mert egy teszt megmondta?
tapasztald meg!


Egy spontán embert, nem lehet rendre szoktatni, mert a rendetlenségben abban érzi jól magát. Hiába is akarja egy egy rendszerszerint gondolkodó ember.

lehet, egész más lesz az eredmény :):)
nem az én érdekem....
nem spontán vagy hanem makacs
és ez nem válik a javadsra
életünk végéig folyamatos a fejlődés
tudattalanul is


te nem vagy makacs, csak én :):)

nem mondtam ezt, csak azt, hogy az ha a változás ellen vagy, saját magad ellen vagy
én hiszek a változás lehetőségében, és értékében...
épp ezt írtam, jó ideje...
senki sem skatulyázható....
bennem is van makacsság - de tisztában vagyok azzal, hogy ellenemre van, és ez segít a fejlődésben


Amerikába ez a tesztet a HR-ek használják nem kis eredménnyel.

és én nem mutogatok másra, ha szembesítenek 1 hibámmal... :):)

Bumeráng effektus

Amerikában sok rosz példát is lehet mondani, ahogy jót is - és itthon is :):)

Én egy rendetlen, mindenhonnan elkéső ember vagyok. Ami jellemző az ENFp-re, mivel idealista. Ha veled kellene együtt élnem, mint aki rendszerető ember. Vajon meddig tartanád meg ezt a kapcsolatot? Bírnád sokáig vagy állandóan háborúznál? Vagy esetleg ezen teszt fényében megértenéd, hogy ez a személyiségemből eredő valami, és elfogadnád? Vagy talán keresnél egy szintén rendszerszerint gondokodó embert akivel személiségbeli harmóniában éltek?
És közben tudod, hogy engem nem tudsz megváltoztatni, mert alapjába véve rendetlen vagyok.


nem tudom, mi lenne akkor ha...
már erről is írtam...
de szívem szerint valaki egészen mással élnék....
megjegyzem, vele is van amiben véleményem szerint különbözőek és van amiben hasonlóak vagyunk :):)
és szeretem a különbözőségeit és a hasonlóságait
mert őt magát szeretem...


azt írtad " szíved szerint mással élnék" vagyis menekülnél a kapcsolatból? Ne mond már nekem hogy boldog kapcsolat az ahol állandóan vitáztok?

nem
azt írtam, hogy nem veled hanem mással szeretnék élni...
azzal akibe szerelmes vagyok...
mondtam neked vita és veszekedés között különbség van
hallottál már arról hogy ellentétek vonzzák egymást
és szerintem a szeretet lényege az hogy azt is szereted, ami nem a te szerinted való
 - önzetlenség


Egyébként csak egy példát mondtam, ami nem ebben a helyzetben nem volt igaz.

nem kell vitatkozni azért mert különbségek vannak
el tudod fogadni a szeretetben - mert eről szól
legalább is számomra...
milyen példa?

Viszont ha neked lenne egy párod akibe szerelmes vagy, viszont idegesítően rendetlen, akkor inkább tűrnéd, vagy elfogadnád, hogy ő olyan, ismerve a tesztből a személyiségét, és inkább megbékélnél vele, tudván hogy nem tudod megváltoztatni?

ha valaki idegesítő abba nehéz beleszeretni - ezért nem lenne a párom
a szerelemben nincs teszt
tapasztalat van
érzékelés
valóság


Az előbb nem ezt írtad: megjegyzem, vele is van amiben véleményem szerint különbözőek és van amiben hasonlóak vagyunk
és szeretem a különbözőségeit és a hasonlóságait
mert őt magát szeretem..
Most meg ezt írtad: " ha valaki idegesítő abba nehéz beleszeretni - ezért nem lenne a párom "


vannak különbözőségek de nem egy teszt alapján hanem saját vélemény ismeretség személyes kapcsolat alapján - és nem idegesít :):)
Ha téged minden különbözöség idegesít, akkor sajnállak...

 Ezután már üzenetben folytattuk... Mondanom sem kell, egész végig úgy éreztem, úgy beszélünk egymáshoz, mint a soha nem találkozó villamos-sínek kapcsolatában...

Ezt írta:

- Értem vagyis nem idegesít ha rendetlen? Te mondtad, hogy nem idegesít!!! Az előbb meg azt mondtad, ídézem: " " ha valaki idegesítő abba nehéz beleszeretni - ezért nem lenne a párom " Saját magad se érted!!! Másrészt a vélemény az egy benyomás, vagyis érzékelés a másikról, ha úgy tetszik tapasztalat. A tapasztalat pedig megfigyelésen alapul, vagyis ismereten. A teszt is tapasztalatokra épül, mivel több évtizedre nyulik vissza. Személyiségünk egyedisége ellenére működnek mintáink: vannak akikkel pillanatok alatt egymásra hangolódunk, és vannak, akikkel ez tovább tart. Sokszor tapasztaljuk az emberekkel való kapcsolatunkban, hogy vannak, akik hasonlóképpen, mások szinte érthetetlenül másként közelítenek meg kérdéseket, mint mi. Azonosak vagy különbözőek az értékeik, hasonló dolgokhoz vonzódnak, vagy éppen ellenkezőleg, számukra teljesen érdektelen az, ami minket lázba hoz.

Ekkor már én is bedühödtem... Válaszom:

Dehogy érted!
Nem rendetlen...!
azt mondtam, ha "valaki" idegesít - de ez nem róla szól... mert ő nem idegesít, annak ellenére sem, hogy különbözünk
attól mert különbözünk nem idegesít...
Én nem tesztből akarok "tapasztalni", hanem a saját bőrömön!
A teszt nem az én tapasztalatom!
Ha neked az megfelel, ismerkedj tesztek alapján...!
Én nem fogok...!

Több válasz nem érkezett... Na ezt nevezem én egyet nem értésnek... Vagy inkább, egymást nem értésnek...

Egyébként szándékomban áll a tesztet kitölteni, -  remélem, még akkor is elérhető lesz, amikor kedvem is lesz hozzá, mert ezen "beszélgetés" hatására, most elég távol állok tőle...

Szerző: AIS  2011.03.31. 18:45 Szólj hozzá!

..Akkor kezdődött, amikor a mankók érkeztek a missziós-hordóban... - Mankók?? - Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is, hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, a hölgy visszaírt, hogy nincs benne baba, csak egy pár kis mankó. Elküldte, hátha valami gyerek mégis hasznát veszi. Akkor kezdtük játszani a játékot. - No én aztán igazán nem értem, mi játszani való van egy pár mankóval! - jelentette ki Nancy kicsit ingerülten. - Éppen az az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk - magyarázta Pollyanna komolyan. - És mindjárt a mankókon kezdtük. - Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát kíván és mankót kap helyette? A kislány vígan ugrált Nancy mellett. - Dehogy nem, dehogy nem! Bár igaz, hogy az elején én sem értettem - ismerte be. - De papa megmagyarázta. - Akkor maga pedig magyarázza meg nekem - szólt Nancy kurtán. - Ó, libuska! Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! - vágta rá Pollyanna büszkén. - Nagyon egyszerű a játék, ha az ember már belejött!

(ELEANOR H. PORTER: Az élet játéka)...

Erről az idézetről eszembe jutott néhány gondolat...

Persze, mindenkinek a maga keserűsége a legnagyobb...

Azért érdemes elgondolkodni azon, hogy bárhogy is van épp, lehetne sokkal rosszabb is...

Példaul a saját életemet nézve...

Mozgáskorlátozottként élek, de tudom, hogy vannak nállam rosszabb egészségi állapottal élő ismerőseim vagy épp nem ismerőseim, akik példaértékűen élnek a saját élethelyzetükben derekasan helytállva... Én miért panaszkodnék... Teljesen önellátó vagyok, csak az utcai közlekedésben szorulok segítségre...

Nem minden helyzetben áldom a családomat (Anyut és a testvéreimet), de mégis elmondhatom, hogy vannak, megadták azt az érzést, amit összetartozásnak hívnak és nagyon nehéz körülírni... :)

Mások szülő nélkül nőnek fel, mégis értékes tagjaivá válhatnak a társadalomnak (több ilyen ismerősöm van, akikre büszke lehetek).

Budapesten élek albérletben és bár nagyon nehezen, jövök ki abból a pénzből, amivel megáld az Ég, mégis hálás lehetek és vagyok is azért, mert erre Budapesten van lehetőségem, a Fővárosban, ahol azért meg vannak ehhez a körülmények (van munkám, számomra alkalmas lakás, közlekedés). Sosem felejtem el, hogy honnan jutottam ide...

 

 

Önálló felnőtt ember lehetek itt, aki dolgozik, tanul (bár az az igazság, ezt mostanában nehezemre esik, de azért nem adhatom fel, meg kell becsülnöm a lehetőséget), és saját háztartást vezet (imádom).

Sokszor gondolok arra is, hogy Anyu az én koromban már 3 pöttöm édesanyja volt, és hogy én is mennyire szeretném... De az élet valamiért idáig ezt nem adta meg... De tudom vannak akiknek egészségügyi okok miatt talán sohasem lehet... Nekem ezt eddig senki sem mondta, miért panaszkodnék?

Néha elszomorodom, de olyankor mindig eszembe jut valami, amit már kértem, és meg is kaptam a Jóistentől, és remélem, hogy ezután sem hagy el, és mindaz, ami "Szerinte is" szükséges az én életemben, elérkezik egyszer... :)

Sokan, akiknek igazából "minden" megadatott eddig (szerető és támogató, biztos hátteret nyújtó családban töltött gyermekkor, idejében megélt tapasztalatok, élmények, egészség, vonzónak mondható külső, iskolák, jó munkahely és lakhatási körülmények, társ, a gyermeknevelés öröme), olyan apróságokon képesek bosszankodni, hogy nem jött időben a busz, vagy hogy "letört a körmöm". :)

Pedig, csak néha le kellene lassítani, hátradőlni, elgondolkodni, és hálát adni mindazért, amink van és meglátni abban a szépet, tudva, hogy lehetne sokkal rosszabb is... :)

 

Szerző: AIS  2011.03.29. 18:39 Szólj hozzá! · 1 trackback

Szerző: AIS  2011.02.19. 10:08 Szólj hozzá!

Szerző: AIS  2011.01.23. 17:12 Szólj hozzá!

´Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy.

A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van.

Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat.

A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne.

Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.

A magány a másik hiánya.

Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte.

Az egyedüllét nagyon pozitív egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét.

Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.´

Szerző: AIS  2011.01.22. 10:49 Szólj hozzá!

Szerző: AIS  2010.12.30. 12:02 Szólj hozzá!

-mit csinálsz?

-álmodok.
-ébren?
-ébren.
-úgy nem lehet.
-én tudok.
-hogyan?
-azt nem tudom, de nekem megy.
-miről álmodsz?
-mindenről, ami jó.
-például?
-egy tökéletes világról.
-és mire jó ez?
-ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik... világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
-nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-dehát mindig vidámnak látszol.
-te úgy látod.
-az hogy lehet?
-mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-és, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-egyszerűen. csak elmegyek az álomvilágomba.
...
Szerző: AIS  2010.12.28. 16:16 Szólj hozzá!

Nagyon szép, igaz és valóságos.... :) A karácsony igazi üzenetét hordozza...

Szerző: AIS  2010.12.24. 12:51 Szólj hozzá!

 - Már régóta rágódom  ezen a témán... - Írtam Andinak néhány napja msn-en.

 - Melyiken is? - Kérdezte.

 - Azon, hogy miért van az, hogy más  gondolataival helyettesítem a sajátjaimat...

Hogy hogyan jutottunk el idáig? Hát úgy, hogy Andi írt, hogy a blogjában, az új bejegyzésben szerepelek, és olvassam el...

Aztán kiderült, hogy a Facebookon aznap kitett megjegyzésem indította őt arra, hogy azt a bejegyzést blogjába írja... :)

Elolvastam...  Tetszett...

Akkor azt kérdezte: Hogy tetszik?

Elárultam Neki, hogy szerencsésebbnek tartom, mert Ő szabadabban ír a gondolatairól, mint én: -"...és az a baj, hogy mostanában inkább idézetekkel meg videókkal helyettesítem a saját gondolataimat, mert ezek ébresztik fel az érzéseket, gondolatokat, de nehéz megfogalmazni... Egyszer erről is írnom kéne egy bejegyzést... Te jó író vagy.... Lazán fogalmazol, és szabadon... Én nehezen...  Lehet azért van, mert halak vagyok - az érzések embere - nehéz a szavakat találni" - magyaráztam...

Aztán kapva a könnyebbítés lehetőségén: -  "De azt hiszem, amit itt most Neked írtam, fel fogom használni, mert ez már kész van..."

Nevetett

-Tényleg, egyszer már kijött és viszonylag egyszerűen...Köszi  - mentegetőztem... Ekkor már én is nevettem, hiszen a beszélgetésnek köszönhetően megleppően könnyen megfogalmaztam azt, ami már hetek óta foglalkoztatott... Meg is akartam írni itt a blogban... Most itt van...

Szerintem, ezért fontosak a beszélgetések...

Mert sok esetben ilyenkor tudunk megfogalmazni már bennünk egyébként meglévő gondolatokat, érzéseket... Mások szavaiban ráismerünk azokra, amik a miéink is... Vagy azokra, amik biztos nem a miéink... Saját magunk elött is megnyílunk másokkal való beszélgetések által..

Ezt is mágállapítottam közben, írtam is Andinak: - "Kölcsönös témaadók vagyunk egymásnak" - Hiszen, legutóbb  - nagy valószínűséggel - a vele való beszélgetés nyomán született az "Ébredés - Gondolat..." - blogbejegyzésem, mert előző nap meglátogattam Őt, és sokat beszélgettünk, elgondolkodtató dolgokról... Jenővel is beszélgettünk arról -, amikor legutóbb találkoztunk -, hogy mi fontos az életben...? Miért élünk...? - Aztán rágódtam rajta, és megszületett a bejegyzés... :)

Most meg Andi írt az én bejegyzésem kapcsán a saját blogjába... :)

Nekem pedig segített megírni ezt a bejegyzést az msn-ezésünk... :)

Az utóbbi időkben, már engem is zavart, hogy csak idézetek és videó - beillesztések jelentik a bejegyzéseimet... Most már azt is tudom, miért... :) Mert azokban ismertem fel a saját gondolatokat érzéseket... És mivel más már megfogalmazta, egyszerűbb volt beilleszteni...

Most, az Andival való beszélgetés is megmentett egy "fogalmazás"- tól... Nem tudom jó-e ez így, de talán igen... Nekem legalább is, jól jött, köszi Andi... :)



 

Szerző: AIS  2010.12.08. 22:04 1 komment

 

...
“S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni.
Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk.
Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami... benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk.
Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom.
De ez még kevés.
Az igazi akaratot onnan lehet felismerni, hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom.” (Müller Péter: Titkos tanítások)
...

 

Szerző: AIS  2010.12.02. 09:09 Szólj hozzá!

Szerző: AIS  2010.11.28. 13:31 Szólj hozzá!

Szerző: AIS  2010.11.26. 16:10 Szólj hozzá!

Szerző: AIS  2010.11.23. 19:50 Szólj hozzá!

Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan.

Aki túlságosan nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.
Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd.
Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.
Aki nem követel tiszteletet - azt elfogadják vezetőnek.
Szerző: AIS  2010.11.12. 22:01 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása