- Már régóta rágódom ezen a témán... - Írtam Andinak néhány napja msn-en.
- Melyiken is? - Kérdezte.
- Azon, hogy miért van az, hogy más gondolataival helyettesítem a sajátjaimat...
Hogy hogyan jutottunk el idáig? Hát úgy, hogy Andi írt, hogy a blogjában, az új bejegyzésben szerepelek, és olvassam el...
Aztán kiderült, hogy a Facebookon aznap kitett megjegyzésem indította őt arra, hogy azt a bejegyzést blogjába írja... :)
Elolvastam... Tetszett...
Akkor azt kérdezte: Hogy tetszik?
Elárultam Neki, hogy szerencsésebbnek tartom, mert Ő szabadabban ír a gondolatairól, mint én: -"...és az a baj, hogy mostanában inkább idézetekkel meg videókkal helyettesítem a saját gondolataimat, mert ezek ébresztik fel az érzéseket, gondolatokat, de nehéz megfogalmazni... Egyszer erről is írnom kéne egy bejegyzést... Te jó író vagy.... Lazán fogalmazol, és szabadon... Én nehezen... Lehet azért van, mert halak vagyok - az érzések embere - nehéz a szavakat találni" - magyaráztam...
Aztán kapva a könnyebbítés lehetőségén: - "De azt hiszem, amit itt most Neked írtam, fel fogom használni, mert ez már kész van..."
Nevetett
-Tényleg, egyszer már kijött és viszonylag egyszerűen...Köszi - mentegetőztem... Ekkor már én is nevettem, hiszen a beszélgetésnek köszönhetően megleppően könnyen megfogalmaztam azt, ami már hetek óta foglalkoztatott... Meg is akartam írni itt a blogban... Most itt van...
Szerintem, ezért fontosak a beszélgetések...
Mert sok esetben ilyenkor tudunk megfogalmazni már bennünk egyébként meglévő gondolatokat, érzéseket... Mások szavaiban ráismerünk azokra, amik a miéink is... Vagy azokra, amik biztos nem a miéink... Saját magunk elött is megnyílunk másokkal való beszélgetések által..
Ezt is mágállapítottam közben, írtam is Andinak: - "Kölcsönös témaadók vagyunk egymásnak" - Hiszen, legutóbb - nagy valószínűséggel - a vele való beszélgetés nyomán született az "Ébredés - Gondolat..." - blogbejegyzésem, mert előző nap meglátogattam Őt, és sokat beszélgettünk, elgondolkodtató dolgokról... Jenővel is beszélgettünk arról -, amikor legutóbb találkoztunk -, hogy mi fontos az életben...? Miért élünk...? - Aztán rágódtam rajta, és megszületett a bejegyzés... :)
Most meg Andi írt az én bejegyzésem kapcsán a saját blogjába... :)
Nekem pedig segített megírni ezt a bejegyzést az msn-ezésünk... :)
Az utóbbi időkben, már engem is zavart, hogy csak idézetek és videó - beillesztések jelentik a bejegyzéseimet... Most már azt is tudom, miért... :) Mert azokban ismertem fel a saját gondolatokat érzéseket... És mivel más már megfogalmazta, egyszerűbb volt beilleszteni...
Most, az Andival való beszélgetés is megmentett egy "fogalmazás"- tól... Nem tudom jó-e ez így, de talán igen... Nekem legalább is, jól jött, köszi Andi... :)
