Néha annyira érzem, hogy szeretlek, hogy lecsukom a szemem.
Ha meglátnád, félnék.
Mert olyankor, ha rám néznél, az olyan lenne, mint egy átvilágítás...
Olyan mélyre láthatnál belém, mint ahogy a Nap sugara hatol a fényével a Tengerbe, a víz tükrén át.
Talán túl sokat látnál. Félek, hogy megijednél. És elfordulnál. Mert rosszul értelmeznéd.
Szeretném, ha igazán értenéd.
De ilyenkor félek.
Mert ha félreérted, akkor tehetetlen leszek.
Nem tudom, mit kell tennem másképp. Azért, hogy ne félj.
Mert ez szép. A legcsodálatosabb érzés, amit valaha éreztem.
És ezt Neked is tudnod kell. Még addig, amíg élek.
