A 34-dik születésnapomon írtam az alábbi bejegyzést a Facebookon, mert akkoriban nem tudtam bejutni a blog.hu-ra.
Ott és akkor éles vita alakult ki, köztem és Andi között... Azóta - és már néhányszor előbb is - elgondolkodtam azon, hogy az ő számára a barátság biztosan egészen mást jelent, mint számomra....
Nem vagy egész, ha nincs benned fájdalom (is)
Mindenki életében léteznek szép pillanatok, és (sajnos) olyanok is, amit fájdalmat hoznak...
És ezekhez a fájdalmakhoz emberek kötődnek....
Ezeket a fájdalmakat "átlépni" hazugság - ami később visszaüt!
Amikor megszületünk, idővel közösségbe kerülünk, hogy "tanuljunk"... Szerencsésebbek az élet valódi mélységében emberi értékeket, békés látásmódot szívnak fel, kevésbé szerencsések a tankönyvbe bújnak, és a tanárok majd azért szeretik őket, mert lexikonként mondják vissza azt...
Kevés az az iskola, ahol életrevalóságra, kreativitásra nevelnek...Ha kimarad 1 szó, rosszabb a jegy... Ez az út arra jó, hogy jó szakmával, jó keresettel szép lakásban, drága öltözékben hiszik, hogy valóban "Élnek"...
Az Élet célja, számomra azt jelenti, hogy emberi kapcsolataim értékelem....
Amiért tehetek, hogy szép maradjon, azért teszek.... Amiről valamiért úgy érzem, tehetetlen vagyok, abban pedig remélem, hogy amíg élünk, addig a Jóisten megadja azt a "kulcsot" a kezünkbe, hogy a kapcsolatunk széppé váljon....
És közben, dolgozom, tanulok, és teszem amit kell, és ha néha elfelejtem, akkor mindig van, aki éppen jókor figyelmeztet arra, amit már tudok: Hogy ezek csak ebben a társadalomban a létfenntartás céljai de sohasem lehet az életem valódi célja ezek elérése!
Sajnos van néhány ember az én életemben is, akikkel a kapcsolatom, nem olyan, amilyenné szeretném, hogy váljon... Hogy békés szeretetet érezhessek feléjük, fájdalom helyett....
Amiért tudok teszek, és van, amihez a Jóisten "kulcsa" idővel elér...
Ez a kulcs, a tehetetlenségem feloldása, a tett eredményességében való hit, és erő a tettekhez, a valódi célig :)
Sok minden kiderül, ha az ember megosztja, ami a lelkében van...
Mostanában több blognak követője lettem :) Közöttük találtam egy bejegyzést, amely arról szól, hogy ahhoz, hogy a fájdalmainkon úrrá tudjunk lenni, elsősorban tudatossá kell válniuk, értenünk kell eredetüket lényegüket...
