A szerelem, amellyet magadban kell tartanod és nem adhatod át annak, aki iránt érzed, hasonlít ahhoz a folyamathoz, amikor egy ér beszűkűl és ettől akadályozott lesz a véráramlás...
A szerelem él, létezik, áramolna, de nem tud, mert csak érkezik a szívbe, de nem haladhat tovább...
Folyamatosan csak érkezik... Halmozódik... Nyomást gyakorol a szervezetre, feszültséget teremt... Mint a vér az élfalra....
Vajon, mit jelképez a szerelemben az ödéma?
Várnai Zseni :Szolgálj, szívem !
"Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!"
