Én azt hiszem, a Jóisten megadja annak az esélyt, aki kockáztatni mer az életéért... 

Ma olvastam egy cikket... 
Az utóbbi időben ez a 2. olyan eset, ahol, az élni akarásért cserébe, egy szinte túlélhetetlen baleset vége szerencsés, vagy alig észrevehető sérülés...
 
Egy hete, egyik ismerősöm mesélte, hogy a korházi gyakorlatán találkozott egy nővel, akinek a lakásában tűz volt. Az utolsó pillanatokban úgy döntött, a gyermekkel a kezében, kiugrik az 1. emeletről, hogy az életüket mentse... A bokája szilánkosra tört... A gyereknek semmi baja nem lett. Amikor eloltották a tüzet, a gyereket felvitték. Az anya is utána akart menni... Elsősegélyben tanbultuk: földön fekvő beteget, automartikusan gerincsérültnek kell tekinteni, nem szabad mozgatni... Az anyát felvitték. Meg is bénulhatott volna... De "csak" a bokája bánta, hogy menteni akarta gyermeke életét.
 
Ehhez a két esethez kapcsolódóan jutott eszembe egy régi ismerősöm története... Öngyilkos akart lenni... Valahonnan leugrott... Az életösztön utolsó mozdulatával egy villanyvezetékbe kapaszkodott. Így, amputálni kellett a két karját... Évekkel ezelött találkoztam vele, akkor boldog párkapcsolatban élt.
 
Én azt hiszem, a Jóisten megadja annak az esélyt, aki kockáztatni mer az életéért... 
Szerző: AIS  2012.04.12. 22:35 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aistol.blog.hu/api/trackback/id/tr814397149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása