Régebben, mindig úgy éreztem, el kell mondanom Neked az érzéseimet... tudnod kell róla... ezért éjszakánként a géphez ültem, hogy MSN-en vagy a Facén, megírjam, hogy gondolok rád, hiányzol és szeretlek.

Volt, amikor visszaírtál, beszélgetni próbáltál és rávenni, ne szeresselek... meggyőzni, hogy többet érdemlek...

Volt (nagyon-nagyon sokszor), hogy válasz nélkül hagytad az írásaimat... de én valahogy mindig úgy éreztem, olvastad őket...

Visszagondolva, számomra ez is elég... egyszer még megérted...

Már régen nem írom, és nem mondom el... Megtanultam hallgatni róla... De bárhogy is telik az idő, nem múlik, hanem egyre inkább tudom, tényleg szeretlek.

Elmondhatnám személyesen is Neked.... Ha velem akarnád tölteni az idődet, meg is tenném... De Te mással akarod...