Ma eldöntöttem, hogy lassan, de biztosan, levállok a Facebookról...
Inkább itt fejtem ki a gondolataimat.
Sokáig azt gondoltam, a Facebook közösségépítő.
De ez nem igaz...
Azt hittem, ha ott megosztok valamit, azzal adok valamit...
De ez tévedés.
Alig van olyan ismerősöm, aki ért.
és aki meg akar találni, az megtalál üzenetben, vagy személyesen...
Mai első kép amit megláttam a facén...
És igen, szivesen megölelnék valakit...
Ez a kép ma azért fontos, mert megint távolodni látok az életemből valakit, aki számomra nagyon fontos...
És egy idézet...
" A tapasztalat azt mutatja, hogy a tudattalan emléknyomok viselkedésünkre gyakorolt kontrollálatlan hatása átdolgozhatóvá és szabályozhatóvá válik, amint képesek vagyunk tudatunkba idézni és megfogalmazni őket. Az elfojtott lelki tartalom akkor szabadul fel az elfojtás hatása alól, ha egyesülni tud a tudattalan emléknyommal. Ez csak az ellenállás feloldása után lehetséges. Az ellenállás olyan lélektani erő, amelyik arra törekszik, hogy megakadályozza a szembenézést az elfojtott, kínos tartalmakkal."
(Hidas-Raffai-Vollner: Lelki köldökzsinór c. könyvéből)
Van olyan emléke az embernek, ami gátolja abban, hogy boldog legyen, vagy elismerje hogy boldog... És hogy ereje legyen felvállalni, és tenni a boldogságáért...
Én boldog voltam hónapokig...
És tudom, hogy aki velem volt ő is boldog volt...
De Ő most inkább hátat fordított ennek...
És csak hogy az egész tetejére egy korona kerüljön:
