Néhány nappal húsvét elött még azt sem tudtam, megyek-e haza...
Sajnos egyedül nem tudok hazautazni, Anyuhoz és az öcsémhez Gyurihoz, mert se vonat se busz nem jár arra, ami akadálymentes lenne, így csak autóval tudok hazajutni, ehhez pedig mindig segítséget kell kérjek...
Jancsival már hónapok óta nem beszélünk... Megsértődött rám, pedig igazából ő sértett meg engem, így nem veszi fel a telefont, ha hívom... Ezért már eszembe se jutott, hogy őt kérdezzem, visz-e haza...
Aztán Pali hívott, hogy megy haza ő is, de lehet, egyszerűbb lenne, ha Jancsi vinne, mert ő megy hamarabb, akkor maradhatnék legalább 1 éjszakát. Akkor reménykedtem, Jancsi belemegy és így lesz alkalmunk megbeszélni, amit tisztáznunk kell egymást között ahhoz, hogy újra beszélő viszonyba kerüljünk, hiszen testvérek vagyunk... Én nem tartom felnőttes viselkedésnek a haragtartást, de ehhez, Jancsinak legalább, fel kéne vennie a telefont... Persze végül úgy alakult, Jancsi telkén gyűjtötték akkor a fát, és ezért azt mondta, nincs értelme annak, hogy ő vigyen engem... Így Palival mentem húsvét hétfőn....
Utóbbi időben eszembe sem jutott hogy készüljek erre a napra... Tavaj Zsuzsi készített 1 szép tojást a kérésemre, de akkor mást adtam Gyurinak, mert sajnos, az a tojás nem készült el időben, így most volt mit vinnem... Gyuri mentegetőzött, hogy nincs pénz kölnire, pedig cigire van, sajnos már 14 éves kora óta dohányzik... :( Aztán végül Anyu mondta Gyurinak, hogy hol van kölni... Egy humoros verset is előhalászhatott volna bárhonnan, már csak a hecc kedvéért is, de persze azt se...
Nekem hiányzott a sonkás szenvics és a festett főt tojás, és főleg, mivel mi fél 1 körül érhettünk haza, szerintem Gyuri addigra néhány ismerősét meg is kereshette volna locsolkodás céljából... Ez a nap más kellett volna, hogy legyen, mint egy átlagos hétköznap... Számomra furcsa, hogy Anyu évek óta bezárt kapuval,bújkálva tölti a húsdvét hétfőt... Egy barátnőm azt mesélte, ő csak a csuklójára enged fújni a kölniből... Szerintem semmi nincs abban, ha néhány jó ismerőst vendégül láthatok, és telelocsolják a hajam mindenféle "bűzzel", 1 évben egyszer... A legkevesebb hogy ezután hajatmosunk és kimossuk a ruháinkat... A nap emlékét senki sem veheti el tőlünk...
Annak idején, ez egy vidám nap volt, tele nevetéssel... Most miről szól a húsvét? Hogy hazaérjünk és vissza, és persze sokat ettünk, mert Anyu azzal próbálja kimutatni a szeretetét, hogy ezer fogást szolgál fel... Pedig én lehet, jobban örültem volna, ha Gyuri - úgy mint régen -, akár 1 pohár szörpöt, vagy bármit locsol a fejemre hogy el ne hervadjak... És ha meséli, kiknél töltötte a délelöttöt...
Történt valami reményteli tegnap délután... Pali, hangjában tele szeretettel, beszélgetett Anyuval és Gyurival arról, hogy miért is lenne jó, ha Gyuri elrugaszkodna a tanyáról és megpróbálna a saját lábára állni, munkát keresni, hiszen 20 éves fiatalember, aki elött még ott az élet, és még alig látott belőle valamit...
Azt gondolom, semmi sincs véletlenül, remélem, ennek a beszélgetésnek egyszer még hálásak lehetünk... Akkor nem bánnám, hogy most nem Jancsival utaztam haza, kell hogy legyen még késöbb arra is alkalom, hogy a kettőnk közötti nézeteltérést elsimíthassuk...
