Miért került az emberi élet szótárába az a fogalom, hogy "ígéret", ha sosem teljesül... Talán pont ezért, mert csak ígéret... "Az ígéret szép szó..." kezdetű mondatot én már rég átértelmeztem: "Ha itt lennél, nem kéne igérned soha, hogy jösz..."

András természetesen tegnap sem tartotta be a szavát. Hiába vártam rá... Aztán kikapcsoltam a gépet lekapcsoltam a villanyt és lefeküdtem... Sírni, kiabálni, rúgni szerettem volna... Vagy legalább aludni... De egyik sem ment...

Aztán egyszercsak úgy döntöttem, felhívom Attilát...Szükségem volt egy megértő hangra...  Valamiért úgy éreztem, megtehetem... Ritkán csalódtam a megérzéseimben Vele kapcsolatban...Sokáig beszélgettünk... Mindenféléről... Többször azt is elfelejtettem, hogy sírni szeretnék... köszönettel tartozom neki ezért a tegnap esti beszélgetésért... :)

Én úgy érzem, a tőlem telhetőt megtettem Andrással kapcsolatban... Ezután tényleg nem keresem többé... Talán hónapok múltával megérti, miért is nem megyek oda vásárolni, ahol dolgozik... De az is lehet, hogy erre vár, mert ő sem tud nemet mondani... Én az őszinteség embere vagyok, a tiszta beszédet szeretem... Jobb tudni az igazságot - még ha fáj is -, mint hinni és remélni, a hazugban...