Annyi Minden történt és volt hogy jókedvem volt, és mégsem írtam...

Ma döntöttem.... Nem megyek ezután abba az üzletbe vásárolni, ahol András dolgozik...

5 percre lakom onnan és mégis, 2 hónap alatt 2szer találkoztunk úgy, hogy idejött, ezenkivül minden találkozásunk a bevásárlásaimhoz kötött... Ennek semmi értelme...

Csak az a baj, én szerettem abban az üzletben vásárolni... Már akkor is oda szerettem volna menni, amikor még a lakóotthonban laktam, de onnan messzebb volt... Most ideköltöztem, erre TESSÉK...

Van a közelben két másik üzlet, ahol vásárolhatok, majd ezentul választok közüllük....

Nincs több időm várni... Minnél elöbb adom fel a várakozást, annál elöbb találkozhatom, azzal, aki talán majd akár nagyobb távolságot is megtesz azért hogy együttlegyünk....
Talán... De ki tudja?... Lesz-e ilyen férfi ezen a Földön?... Egyre kevésbé hiszem..

Már évek óta minden nyáron, 1 héten át, hívő barátaimmal nyaralok.
Tavaj úgy esett, hogy barátnőmmel 2 egymás mellé tolt ágyon kaptunk szállást...sokat beszélgettünk kettesben... Egy ilyen alkalomkor, meséltük egymásnak ballépéseinket... Egyszercsak felkiáltott: Pedig megírta, itt mindjárta az eleján ni! Nevettünk és Ő veszettül lapozni kezdte a Bibliát, hogy felolvassa:

" Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat hozzá illőt."

Hát hol van az az ember, akinek én segítőtársa lehetnék?


Szerző: AIS  2010.03.20. 19:17 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aistol.blog.hu/api/trackback/id/tr171855203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása