Ma szép napom volt...

Voltam iskolában.... Elsősegély-nyújtás órán.... A tanár egy számomra igen pozitív ember... Szeretem az óráit... Kár hogy már csak 3szor leszünk vele..... Sok ilyen ember kellene ebbe az országba.... Hihetetlen nagy szeretet és tisztelet van benne az emberek iránt... Halkszavú, mély-érzésű.... Ezzel együtt szórakoztatóan oktat: " Az ember gyermek, mindig." Ezt mondta az előző félévben, első találkozásunkkor, amikor a segítségnyújtás fontosságáról volt szó.... Örülök, hogy a diákja lehetek.... Ma, a kötésformákat vettük, egymáson gyakoroltunk :)

Odafelé szinte zökkenőmentes volt az utazás: időben jöttek a buszok, a sofőrök is kedvesek voltak. Egy kedves bácsival beszélgettem... Szeretet volt a mosolyában.... Úgy elbeszélgettünk, hogy elfelejtettem jelezni, és majdnem fennmaradtam a buszon... Alighogy beértem, egyik kedves tanárom rámköszönt :) Látott, már amikor a buszon voltam, megjegyezte, hogy jol megelőztem... Kedvesen és őszintén érdeklődött, hogy vagyok :)

Nelli az évfolyamtársam átölelte vállamat és puszival üdvözölt :D Nagyon szeretem őt és tudom, hogy Ő is engem... Beszélgettünk... Eszter másik évfolyamtársam.... Ismeri Imit és ez olyan furcsán jó érzés... Egymás mellett ültünk az órán, és bekötöztük egymás sebeit :) Lemásolja nekem az órai anyagot :) Hazafelé kedvenc portásom nyitotta elöttem az ajtót, szép hétvégét kívánt :)

Amikor hazaértem, gyors ebédet készítettem, jóllaktam, elmosogattam, és gyorsan mentem vásárolni, mert rájöttem, hogy hétfőn minden zárva lesz... Találkoztam Andrással... Szemtelenül kedves volt és persze megvolt a magyarázat is.... Nem tudom, jól járok-e azzal, ha hiszek neki....

Mindenesetre ez a nap így egészében szép volt :D

Bárcsak mindegyikről ezt mondhatnám el...

Egyetlen negatívum, hogy a gépem már alig él... Nem tudok msnezni, sőt már tetriszezni se :(