Ezt már ezerszer megéltem...

A tegnapi napom amúgyis pocsék volt... Minden jót ettől a találkozótól vártam, talán túl sokat is...

Nem igazán tudom mit írhatnék, hiszen a találkozás elmaradt, ki tudja miért... Majd persze jön a magyarázat és én már annyiszor hittem magyarázatoknak.... Talán csak rajta csattan az ostor, de egyszerűen tele vagyok a múlt fájdalmaival... Hogy tehetném ezt félre?

Találtam néhány idézetet, talán beszélnek helyettem:

Az élethez hozzátartozik az, hogy fájdalmat okozunk egymásnak vagy önmagunknak, de ebből nem következik az, hogy gyűlöljük a másikat.
     Naruto c. film   

Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is.
     Cserna-Szabó András   

Szíve nem érti meg rögtön, milyen mértéktelenül szenved; inkább zavart, mint felindult. De ahogy öntudata világosodik, szerencsétlenségének mélysége is feltárul. Az élet minden öröme meghalt számára, csak azt az éles fájdalmat érzi, amit a kétségbeesés mar belé. De ne beszéljünk testi fájdalomról! Érezhet-e a test ehhez hasonló fájdalmat?
     Jean Paul Richter    

De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság - csak gyötrelem.
     Paulo Coelho

Borzasztó ez...