"Számos vizsgálat igazolja azt is, hogy aki leírja az őt ért negatív élményeket, az javul, vagy felgyógyul a trauma okozta lelki sérülésekből. Talán ezért is oly népszerű még napjainkban is a naplóírás."
Szendi Gábor: Szó-mágia
Megjelent: Origo Női lapozó 2005 dec. 19.
“A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására. Beszélgetések során az ember mindenféle homályos megfogalmazással és badarsággal élhet, gyakran észre sem veszi. De ha leírjuk gondolatainkat, valami arra kényszerít bennünket, hogy belemenjünk a részletekbe. Ily módon nehezebb becsapni önmagunkat.”
(Lee Iacocca)
Vannak témák, amikről csak úgy tudok beszélni, hogy közben elérzékenyülök, a sírás környékez...
És van, amikor "érzelemmentesebb" hangvételben tudok beszélni valamiről.
Mégis mindkét esetben őszinte vagyok.
Szerintem az a különbség, hogy van ami mélyebben érint és van…
Ma rájöttem, hogy nem szeretem azt a szót, hogy "boldog"...
Mint ahogy, már rég óta nem szeretem azt a szót se, hogy "pasi"...
És jól tudom, nincs olyan, hogy "örrökké"...
Csak olyan van: "az utolsó lélegzetvételig".