Ma dolgozom. De nem jönnek ügyfelek...
Andi írt... És ezért, most úgy érzem, írnom kell...
Miért van az, hogy hiába szeretek valakit, nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok... Minduntalan, meg akarja mondani, mi a jó nekem, és elfordul, ha nem olyan vagyok, amilyennek látni szeretne...
Először azért írtam Róla itt, mert kikérte magának, hogy mindenki másról írtam, csak Róla nem...
Aztán írtam, és abból megérezhette, hogy fontos nekem, szeretem, és elfogadom olyannak amilyen... Pedig sokmindenben nem egyezik a véleményünk, életfelfogásunk...
Talán meg kellene tanulnia, hogy a hallgatásom akkor azért volt Róla, mert úgy éreztem, mindent megbeszélünk, rendben mennek köztünk a dolgok és ezért nem írok Róla...
Ennél a lelki nyugalomnál, sosem ér többet, egy "soförbácsi" kedves mosolya sem, akit megemlítek a blogomban, de vele többet nem biztos, hogy összefutom, ezért szokványostól eltérő kellemes emlékként említem itt...
A barátaim pedig fontosak nekem, velük sokkal inkább a személyes kapcsolat a fontos... Minden Ránk tartozik, és elsősorban nekünk kell tudnunk személyesen tisztáznunk egymás között...
Ők akkor kerülnek itt bejegyzésbe, ha már nem megy személyesen, és nem találok megoldást, kiírom magamból...
Az írás segít tudom, mert már kiderült az utóbbi "zuhanásomból", hogy ennek a blognak az indítása és bejegyzésekben leírtak elengedése, helyreállította a lelkemet, hiszen az ezt megelőző blogbejegyzésben már egy egészen vidám, pozitív látásmódú "Ais" jelenik meg... :)
Leginkább akkor írok ide, ha valamit ki kell írjak magamból, amit nem mondhatok el, mert már próbáltam, de nem ért senki...Kiabálni szeretnék, de inkább írok...
De ez csak a pillanatnyi lelki állapotomon segít, mert a kettőnk kozotti konfliktus ettől még fennmarad, és a következő találkozás adhat csak rá alapot, hogy ez változzon... Remélem így lesz :)
Most jött egy ügyfél :) Ez azért kimozdít az elkeseredettségből... Mert elfoglal... Tehetek valamit valaki másért, amit megköszön és mosolyog... És nem azt erősíti hogy valamit rosszul csinálok...
Próbálok a mindennapjaimban azokkal a dolgokkal foglalkozni, amikből jó származhat...
Dolgozom, tanulok, hátha sikerül a vizsgám, nagy kő esne le a szivemről, mert ez az anatómia is nagy teher, lassan megöli a hitemet abban, hogy dietetikus szeretnék lenni...
De azért sikerülnie kell, mert nagyon szeretném... Ha egyszer sikerül és ezzel foglalkozhatok, senki sem kérdi majd az anatómiát...
Szeretem az embereket és a jót keresem bennük... Ha tehetem, segítek, ha számítanak rám.. Ez erőt ad és örömet... A szakmámban is ezt szeretném, majd... De addig is a mindennapokban... :)
