Érdekes ez a szeretet és szép keresése a mindennapokban...
Nekem már elég hosszú ideje tartott 1 igen negatív időszakom... Mindig is úgy éreztem, és gondoltam, hogy az életnek pozitív értéke és értelme van, hogy "minden valamiért van, és minden valamiből következik" mint ahogy azt kedves barátom, Viktor mondaná - ennek ellenére, az utóbbi időben mégis, bármi apró jó történt velem, sosem tudtam őszintén örülni, mindent kevésnek éreztem...
Néhány hete viszont, ez valamitől megváltozott :D
Egyszercsak felkeltem reggel és minden szebb volt... Persze inkább az valószínűbb, hogy mindez, egy javuló folyamat eredménye :D Lassan 2 munkám is lesz, kezdem magam hasznosnak érezni... Van hol laknom, bár nem kacsalábon, de fedél fejfelett :D Bár gondd is van vele de most a régi viszonyokhoz mérek, mikor se állás, se pénz, se fedél, se erő...
Most valahogy visszatértem önmagamhoz :D
Az kezdett "gyanus" lenni, amikor jártam keltem az utcán, és olyan "apróságokra" lettem figyelmes, hogy 1 anyuka a kislányával kézemfogva megy elöttem, a kislány a "Cifra Palotát", leányzós hangját büszkén kieresztve, bátran énekel, és én nem azt teszem, mint hetekkel azelött tettem, volna, hogy "Jól van, Jól van, de haladjunk", hanem békés nyugalomban mögöttük maradtam, és hallgattam a kislány éneklését, mosolyogva :D
Vagy a buszon mosolyogva néztem körbe, és fedeztem fel a körülöttem állók mosolyában a cinkosságot, amikor is egy kisfiú, " Mazsola és Tádét" olvasta fel, ölében a könyvvel, olyannyira fürgén és hangsúlyozva, hogy azóta is eszembe jut; talán fejből mondta :D
Ezek csodálatos dolgok az életben...
Nem is olyan régen - Érdekes módon, még negatív időszakomban -, létrehoztam 1 blogot a szeretetért, talán, azért, mert annak ellenére, hogy tudtam, és hittem, hogy van, létezik, akkori helyzetemből adódóan, tudat alatt is keresnem kellett.... :)
Most ezt a bejegyzést oda is ajánlom tiszta szívvel...
Oly sok jó mellett, történt még valami, amit itt szeretnék megosztani, talán mindenki számára kicseng majd, hogyan lehet a mindennapok "rohanásában" a szeretetre lelni:
Bementem egy üzletbe hogy vásároljak... Ahogy ott bóklászoltam a sorok között, egy kislány kiáltását hallottam: "Anya, ott van a fájós lábú Néni"! Ezen nagyon nevetnem kellett, mert az jutott eszembe, hogy köztük már megvolt az 1. kérdés: "Miért megy így?" Rövid idővel késöbb, ugyanaz a kislány: "Anya, nevess, nevess, nevess! Anyuka erőssen el volt mélyedve egy termék borítójának tanulmányozásában, válasza: "Kislányom, én nevetgélek, csak most épp olvasom, mi van ideírva..." Ez már a végkifejlet volt nálam és hangosan felnevettem :D
Azt hiszem, meg kéne tanulnunk, tudni, gyereknek maradni... És akkor minden pillanatunkban ott csörgedezne a szeretet vízsugara....
Nézz körül, és keresd a szeretetet...Első pillanatban nem is kell olyan távolra látni, talán megtalálod e blog sorai között is... A késöbbiekben, azt ajánlom, bátran tekints körbe magad körül, bárhol vagy és minden pillanatban megleled, kereső és értő lélekkel :D
