Hihetetlen dolog történt ma velem... Andinak mutattam a blogom, és kikérte magának, hogy ő miért is nem szerepel benne... Én meg erre azt válaszoltam, ma írok Rólad! Akkor meg ez ellen tiltakozott...most fogalmam sincs, hogy haragszik-e rám, vagy forrongó fejjel tiltakozva olvassa a bejegyzésemet...
De hát ez a blog ugye majdnemcsak olyan, mint egy napló, így azt írhatok bele, amit csak szeretnék, és amikor csak szeretnék...
És most szeretnék... És fogok is... Velőset... Rólad Andi... :)
Még mielött bárki megütközne erős érzelmi kitöréseimen, közlöm, én ilyen vagyok... újjongva tudok szeretni mindenkit, aki megérdemli... így Andit is... Bár tudom, néha ettől már a falra mászik, mert ő ennél azért visszafogottabban fejezi ki az érzéseit, de nagy szive van, én vagyok rá az élő tanu...
Gimnáziumban osztálytársak voltunk, és ahogy az szokott lenni, egymásmellett ültünk az iskolapadban... Barátnők voltunk már akkor is, bár azt hiszem , az a barátnőség egészen másról szólt mint a mostani...
Én kissé elítélő hozzáállással viszonyultam nállamnál jónéhány évvel fiatalabb osztálytársaimhoz... Ma már másképp tenném, de ehhez is el kellett telni néhány évnek...
Amikor Andit megismertem - akkori osztályfőnökünk  Ági néni mutatott be neki - nagyon örültem, mert láttam a szemeiben valami reményt-keltő csillogást, ami azt sejttette velem, erős mértékű IQ-szint növekedés következett be osztályszinten az Ő megjelenésével.... :)
Aztán persze belébújt a kisördög és élte a ketrecből hírtelen szabadult kiscica csintalan mindennapjait, amit én - akkori gondolkodásommal - ferde szemmel néztem, éppezért nem is mindig voltunk legjobb viszonyban...
Aztán egyszercsak eltüntünk egymásnak, azt hiszem, akkor, amikor Ő kiköltözött a Lakóotthonba....
És mire magamhoz tértem, arra lettem figyelmes, hogy csintalan kiscicábol egy komoly hölgy lett az én barátnőm...És büszke vagyok rá, hogy a barátnője lehetek.. .És bárhogy is dacoskodik most, ha mégegyszer kedvét veszi a blogom olvasására, talán rá fog jönni a leírtak alapján, hogy szeretem őt és hogy életem fontos emberei közé tartozik...
Andinak nagyon sokat köszönhetek, mert az utóbbi időben olyan helyzetekben számíthattam rá.amikor senki másra....
Néha azért harapok, mert mi azért még most is teljesen másképp gondolkodunk az életről... tudom, hogy felém mindig a jószándék vezérli... Nehezen viseli a makacs Isten-hitemet, és szinte nővéremként vagy anyámként próbál terelgetni a magánéletemben... Remélem, hogy egyszer majd minden helyreáll, megtalálom, azt akivel találkoznom kell még ebben az életben, és akkor majd Andi-barátnőmmel 1 - 1 üveg pezsgővel kezünkben koccintva fogunk összenevetni... :D
Addig is Andi: Köszönöm minden segítő szándékodat, és kívánok Neked minden szépet és jót az életben :)
Ezek után remélem azért, hogy nem fog minden kedves barátom, blogomat olvava, felkiáltani: Én miért nem?
Mert hát azért az alkotói szabadság, az alkotói szabadság...:)  A HÜLYESÉG meg velem született tulajdonság... :D - Ez még rímel is... :D
Épp Andinak írtam, valamelyik nap gmail-csevegőn: "Bolondság nélkül gyilkol az élet..."  :)